• Pórázon lévő idegen kutyához ne engedjük oda a kutyánkat, abban az esetben sem, ha a miénk jól szocializált.

• Ne engedjük, hogy idegen embereket zaklasson az ebünk.

• Ha futót, biciklist, görkorcsolyást, gördeszkást, járókerettel vagy bottal közlekedő embert, esetleg lovast látunk közeledni bármennyire is jól nevelt a kutyánk, inkább fogjuk meg, vagy tegyük pórázra.

• Soha ne engedjük oda kutyánkat idegen kutyák játszó csoportjához.

• Amennyiben nem zárt kutyafuttatóban engedjük szabadon kutyánkat, fokozottan figyeljünk oda. Lehetőleg ne tereljük el a figyelmünket beszélgetéssel, SMS-ezéssel, telefonálással.

• Amennyiben a zárt kutyafuttatóban idegen kutyák is tartózkodnak, mielőtt belépnénk, kérdezzük meg, hogy bemehetünk-e kutyánkkal.

• Forgalmasabb autóút mellett soha ne engedjük szabadon kutyánkat, ha a kutya esetleg megriad, könnyen baleset lehet a vége.

• A játszótereket minden esetben kerüljük el a kutyánkkal.

• Soha ne engedjük, hogy kedvencünk kerítés mögött lévő kutyákat hergeljen.

• Mindig szedjük össze kutyánk után az ürülékét.

• Ne engedjük, hogy kutyánk levizelje más tulajdonát, üzletek utcán elhelyezett hirdetőtábláját. Szintén ne engedjük lépcsőházban, liftben vagy kapualjba vizelni.

• A kutyán mindig legyen szájkosár ( legalább mutatóba ), egyébként kötelező is.

• A megállóban és a járművön is próbáljunk úgy helyezkedni, hogy ne zavarjuk a többi utast.

• Tartsuk szem előtt, hogy van, aki allergiás a kutyaszőrre, és van, aki betegesen fél a kutyáktól. Kerüljük a konfliktus helyzeteket.

• A lépcsőházban tegyük pórázra a kutyát. Ezt rendelet is előírja.

• Ha másik lakóval találkozunk a lépcsőházban, húzódjunk félre a kutyával és ültessük magunk mellé. Erre fokozottan ügyeljünk, ha tudjuk az illetőről, hogy fél a kutyáktól.

• Soha ne szálljunk be a liftbe - kivéve, ha invitálnak - ha már vannak benne.

• Ne engedjük hosszasan vagy feleslegesen ugatni a kutyánkat. ( Bár ez a pitbullokra nem jellemző. )

• Kertes háznál úgy alakítsuk ki a kerítést, hogy azon a kutya feje ne férjen át, és egy gyerek se tudjon átnyúlni rajta.

Szerintem ránk, pitbull tulajdonosokra ezek a szabályok fokozottan érvényesek. Hiszen ha betartjuk ezeket az alapvető és egyszerű szabályokat, nemcsak a saját életünket könnyítjük meg vele, hanem hatalmasat lépünk előre a pitbullok és gazdáik pozitív társadalmi megítélésében is.

Az első, és legfontosabb tanácsom, ne vegyél olcsó kutyát, mert már a régiek is megmondták, olcsó húsnak hig a leve.

Rendkivül körültekintően kell kutyát vásárolni, akár ágyban alvós családbarátot, akár 2015 súlyhúzó bajnokát akarod megvenni.

Ne keverd össze a szaporitót a tenyésztővel!

A szaporitó szemében a kutyázás nem életforma, hanem jó jövedelem.  10-20ezer forintért árulja kutyáit. A szülők semmiféle eredménnyel nem rendelkeznek, nem is beszélve az ADBA törzskönyvről. Egy szaporitónál mindig van eladó kutya, nem nagyon kérdezi hogy hol akarod tartani, milyen körülmények között, és mire.

 Ilyen helyen nem törődnek az igazi tenyésztéssel: nem folyik a megfelelő egyedek szakszerű kiválasztása, sem az alkalmatlanok kiszűrése. Így nagy esély van arra, hogy beltenyésztett, beteg kutyát veszünk, és a gyógykezelése a későbbiekben jóval többe kerül, mint amit “megspóroltunk” a vásárláskor.

 A szaporítók a legtöbb esetben nem vesznek fel előjegyzést a kiskutyákra, hanem miután megszületett egy-egy alom feladnak hirdetést, hogy el lehet vinni a kutyusokat. Gyakran megesik azonban, hogy nincsen elég gazdijelölt, így a megmaradt, általában gyengébb kinézetű kiskutyákat egyszerűen az utcára rakják, mert nincsen miért megtartaniuk, hiszen csak vinnék a pénzt, nem hoznák.

A tenyésztő büszke kutyáira, már-már rajong értük, jó körülmények között tartja őket. Nagy hangsúlyt fektet a megfelelő tenyészpár összeállitására, csak akkor tenyészt almot, ha a tervezett kiskutyák 80%-ának már megtalálta a megfelelő gazdát.Fontos számára, hogy ki és milyen helyre viszi a kölyköt.  Inkább megmondja a gazdijelöltnek, hogy számára inkább egy másik fajta lenne megfelelőbb, vagy hogy esetleg az adott körülmények közé ő nem javasol kutyát. Tanácsokat ad a fajtával kapcsolatban, elmondja a pozitív és a negatív tapasztalatait is! A későbbiekben is tartja a kapcsolatot a vevővel, és nyomon követi a kiskutya fejlődését. Igény esetén szívesen ad tanácsot, segítséget a kölyökkel kapcsolatban felmerülő kérdésekben, nem csak a vásárláskor, hanem a későbbiekben is. 8 hetes kor előtt nem ad ki kölyköt, hiszen az első pár hónap a legmeghatározóbb a kutya szocializálódása szempontjából. Nagyon fontos, hogy a kiskutya élete első 8 hetét az anyjával és a testvéreivel töltse el. 8 hét eltelte után a kiskutyát féreghajtva, kétszer oltva adja át. A felelős állattartásnak, tenyésztésnek ezek a minimális követelményei. A tenyésztő arra is figyel, ha a gazdánál nem találja megfelelőnek a tartási körülményeket, akkor a kutya érdekeit nézve megtegye a kötelező lépéseket. Egy jó kutya ára jelenleg 100.000.-Ft fölött van, akár elérheti a 3.000 eurót is.

Csak azt tudjuk tanácsolni, hogy kerülje a szaporítókat, ha egyszerre nem akar/tud kifizetni egy minőségi kutyakölyköt, figyelje a menhelyeket, ahol rábukkanhat jövendő négylábú társára…

A fajta története 

Ennek a kutyafajtának az eredete, kialakulása az XVIII. századi Amerikai Egyesült Államokban keresendő. Mert ez időben az ott élő Angol és Ír telepesek próbálkoztak az eredeti 'ó-angol buldog' és egyéb, főként különféle terrier fajták keresztezésével. Mégpedig azért, mert a céljuk az volt, hogy sikerüljön egy olyan kutya fajtát kitenyészteni amelyik a kor népszerű 'patkányfogó' versengésein a lehető leghatékonyabb és legeredményesebb. Ami azt jelentette, hogy a néha nem kis pénzösszegért zajló fogadásokon az a kutya nyert, amelyik egy adott számú patkányt a legrövidebb idő alatt tudta megölni.
A XVIII. század végére ezek a kutyák igen népszerűvé és elterjedtté váltak Amerikában.
E mellett a XIX. század első felében más elgondolások is nagy hatással voltak ezeknek a kutyatenyésztőknek és kutyatulajdonosoknak egy bizonyos rétegére. Ugyan is 1835- ben Angliában a parlament betiltotta a kutya-kutya elleni viadalokat. Amelyek korábban Anglia egyes részein, az egyszerű fizikai munkások körében természetes és nagy népszerűségnek örvendő szabadidő tevékenység volt és szerencsés esetben egyedülálló pénzösszeghez juttathatta az egyébként rendkívül szegény embereket. Természetesen, ahogy ezt a piacgazdaság elmélete és gyakorlata diktálja, ez a tevékenység egy meglehetősen fejlett kutyaviadal iparágat termelt ki és jellemzően, - a jellegéből adódóan, - a köré épülő és a háttérben működő bűnözéssel, korrupcióval és számtalan jogellenes összefonódásokkal együtt. Amit tiltottak Angliában és Európában, ugyan ebben az időszakban nem tiltottak a tengerentúlon. A szabadság és a korlátlan lehetőségek hazájában, akkor még mindenhol szabad volt pénzfogadásos kutyaviadalokat szervezni, - ehhez pedig alkalmas kutyák kellettek.

   1898 -ban, amikor Mr. C. B. Bennett Amerikában megalakította az United Kennel Clubot (UKC) a Pit Bull az első fajták egyike volt amelyiknek regisztrálását, a törzskönyvek vezetését elkezdték, valamint elkészítették a standardleírását. Ezzel hívatalosan is megszületett egy új kutyafajta: American Pit Bull Terrier-  vagy népszerű, rövidített nevén, az APBT. A korabeli iratok szerint az első UKC bejegyzést a Bennett´s Ring nevű kann kutya kapta. Az UKC, a fajtastandard kidolgozása mellett egy másik történelminek mondható és utólag szomorúnak nevezhető tényt is magának mondhat: a 'kutyaviadal' szabályzatát írásba rögzítette.
A nem sokkal később, 1909-ben, Mr. Guy McCord, a korabeli USA leglelkesebb és legrangosabb American Pit Bull Terrier tenyésztője vezetésével megalakult az UKC konkurenciája, az American Dog Breeder's Association (ADBA). Az ABDA nem titkolt célja volt, hogy fő bázisa legyen a American Pit Bull Terrier tenyésztőknek és ezzel az általa elképzelt tenyésztési célokat, vagy manipulációkat és a populáció ellenőrzését a saját kezébe vegye át, majd lehetőség szerint tartsa is meg. Közben eltelt egy fél évszázad és változtak az embereknek a kutyához való viszonyuk és igényeik. Az 1950-es évektől kezdődően a többi kutyafajta tenyésztési bejegyzése ADBA szervezetébe az American Pit Bull Terrier  kutyákról terjedő kétes és negatív hírnévnek köszönhetően rohamosan csökkent. A szervezet erre úgy reagált, hogy minden törekvését arra összpontosította, hogy az American Pit Bull Terrier legyen "Az Amerikai Nemzet Kutyafajtája". A szervezet azonban a nacionalista kutyás törekvések ellenére sem tudta megőrizni népszerűségét és a megszűnéstől csak az tudta megmenteni, hogy 1973-ban Mr. Ralph Greenwood (a 'sportos' de 'nem harci kutya' tenyészvonal jelentős képviselője) és családja megvásárolta az ADBA-t. Később a család sokat tett azért hogy ez a kutyafajta is bekerüljön a kutyakiállítások show világába és szintén a nevükhöz fűződik a 'súlyhúzó' és a kutyák különféle erőpróbákon való összehasonlításos versenyeknek a - "Weight Pulling" - kialakítása. Ez a kutyaviadaloktól némileg konszolidáltabb, a jelen korhoz igazodni próbáló, magát kutyás sportnak nevező vetélkedő Nyugat-Európa több országában - mivel bizonyítottan káros az állatok egészségére, több pontban megszegi az egyes országok állatvédelmi törvényeit és nem járul hozzá az úgynevezett 'harci kutyák' iránti előítéletek csökkentéséhez - már ugyan úgy tiltott, mint a fajtát máig megbélyegző kutyaviadalok. Természetes azonban, hogy a Kelet-európai jogi kiskapuk és jogi rendezetlenség, valamint a kutyatartó embereknek a téma iránti affinitása okán a Pit Bull kutyáknak ezekkel a tevékenységekkel történő foglalkoztatása néhány országban jelenleg virágkorát éli.

Mr. Hank Greenwood (Ralph fia) átdolgozta a korábbi fajta standarot, ezért az ADBA által regisztrált és felügyelete alatt tenyésztett kutyák a mai napig némileg eltérnek az UKC szervezethez tartozó tenyészetekből kikerülő kutyáktól.
    Az American Pit Bull Terrier történtében még egy harmadik amerikai szervezetnek is szerepe volt. Ugyan is az Amerikan Kennel Club (AKC) szintén profitálni akart az egyre népszerűbb és egyre nagyobb létszámú állományban élő kutyákból. Először egy viszonylag hosszan tartó veszekedést és jogi vitát úgy próbáltak lezárni, hogy ezeknek a kutyának egy új fajta nevet találtak ki : 'Yankee Terrier'. 
A korabeli amerikai Pit Bull tenyésztők egyébként nem sokra értékelték az AKC által elismert kutyákat, mivel attól tartottak, hogy - hasonlóan más munkakutya fajtákhoz - a szervezet túl nagy hangsúlyt fektet majd a kutyák kiállítási megjelenésére, ami által a fajta el fogja veszíteni a 'haci kutya' jellegét. A magukat tradicionálisnak mondó tenyésztői csoport pedig igyekezett továbbra is ragaszkodni ahhoz, hogy ezeknek a kutyáknak "ellenálhatatlan, a végkimerülésig tartó harci akarattal kell rendelkezniük, súlyos testi sérülés esetén is". Azonban elfelejtkeztek arról, hogy ez a tulajdonság és karakter nem biztos, hogy nagy megértést és szimpátiát vált ki a szélesebb társadalmi rétegekben.
Ezzel szemben az AKC hosszú távra gondolkodó vezetői célirányosan elszakadni akartak a Pit Bull jellegű kutyák meglehetősen árnyékos és előítéletekre okot adó múltjától. Igyekeztek megőrizni ezeknek a kutyáknak a nem kevés pozitív tulajdonságát és egy erős fizikumú, nagyon jó munkabíró képességű, de a kutyaviadalok árnyékától teljesen elszakadt, társállatként is helytálló kutyafajtát teremteni.
    Időközben a szigetországban maradt ős-egyedekből az  Angol tenyésztők is megteremtették a maguk konszolidáltabb Pit Bull változatát, Staffordshire Bull Terrie néven. A történelmi tényhez tartozik, hogy a megbízott tenyésztői szervezet, a "The Staffordshire Bull Terrie Club" első elnöke az a Mr. Joe Mallen volt, aki az illegális kutyaviadalok központi szervező figurája, egyben a harci kutyák korabeli szakértőjeként vívott ki magának hírhedt érdemeket. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a fajtát a kutyatenyésztés őshazájának tekintélyes és nagy befolyással bíró szervezete a 'The Kennel Club', már 1935-ben elismerte és 1936-ban, - a korabeli színész sztár és ezeknek a kutyáknak nagy szerelmese, Tom Walls befolyásának hatására - a kiállítási ringekbe is engedélyezte.


    Az elnevezés története

A laikus közvélemény, a fajta rajongó tábora és nem utolsó sorban ellenzői, rosszakarói így nevezik: Pit Bull. Nem ritkán egybe írva: Pitbull, esetlegesen a jogi útvesztőkben Pit Bull Terrier néven. De európa szinte egész területén, bármilyen nyelven csak annyit kell mondani: A HARCI KUTYA - az esetek túlnyomó részében mindenki ugyan arra a kutya tipusra gondol, - a PIT BULL-ra.
Hivatalosnak monható nevén, ez a híres-hírhedt kutyafajta: American Pit Bull Terrier.
A kutyaviadalok megrendezésének színhelyéül szolgáló, 5 x 5 méteres területű, palánkkal körülvett aréna angol elnevezése a "Pit". A kutyaviadalok őskorában nem kutyák harcoltak kutyák ellen, ha nem kutya - medve ellen, vagy kutya - bika, - vagy is "Bull" - ellen. Innen származik azoknak a hősként ünnepelt kutyáknak az elnevezése, amelyek a "Pit"-ben, legyőzték a "Bull"-t, tehát ők voltak az igazi, eredetinek számító Pit Bull-ok. Egyébként hasonló okokra vagy a vágóhidakon a bikák terelésében szerzett érdemekre visszevezethetően több kutyafajta elnevezéséből visszaköszön a 'Bull' szó: Bull Terrier, Bulldog, Bullmastif.
Az UKC megalakulásakor hangsúlyt helyeztek arra, hogy ha már egy szervezet elkezd kutyafajtákkal hivatalosan foglalkozni, akkor legyenek, az akkoriban közismert és népszerű fajták mellett, igazi 'amerikai' kutyafajták is. Ezért a korábbi évtizedekből fennmaradt és kialakult legjellemzőbb harci kutyát nem Pit Bull, vagy nem Pit Bull Terrier néven adminisztrálták, ha nem elé tették az 'Amerikai' szót és már is megszületett, - legalább is az íróasztalon, - az USA első kutyafajta büszkesége: az American Pit Bull Terrier.
    Az AKC később ugyan ezeknek a kutyáknak a 'Yankee Terrier' nevet adta. Már eléggé elterjedté vált ez az elnevezés az USA egyes területein, amikor taktikai és pénzügyi megfontolásból az AKC által regisztrált kutyákat átkeresztelték 'Staffordshire Terrier' fajtájúra. Majd később, 1936 -ban ismét egy új fajtát teremtettek egy új elnevezéssel, ugyan azon kutyáknak: 'American Staffordshire Terrier'.
Az UKC az AKC mellé állt és a két szervezeten belül elkezdték a kutyák kettős regisztrálását, aminek következtében egy kutya származási lapján az American Pit Bull Terrier és az American Staffordshire Terrier kettős fajtamegnevezés is szerepelhetett, valamint a két külön fajta kereszteződéséből született almot nem keverékként kezelték, ha nem fajtatisztának ismerték el. Ez a gyakorlat a múlt század '50-es évekig tartott.
    A fajta történet és az elnevezés történet ismerete nem volt erőssége a XX. században második felében a Kelet-európai országok illetékes minisztériumainak asztalai mögött ülő embereknek. Ezért sikerült az elnevezések területén további bonyodalmakat okozniuk. Ráadásul ezen országokban működő, magukat joggal monopol helyzetben érző FCI tagszervezetei nagyon jól működő érdekeltségi rendszert  alakítottak ki a korabeli jogalkotás illetékeseivel. Ennek köszönhetően, - bár szinte kivétel nélkül mindenhol történtek valamilyen szintű adminisztratív intézkedések a 'harci kutyák' ellen, amelyben a Pit Bull mindenhol főszerepet kapott, - a várt eredmény azonban a mai napig elmaradt. A magyar példánál maradva: veszélyes kutyafajtának nyilvánítottak egy olyan kutyafajtát (Pit Bull / pit-bull terrier) amelyik az ország kutya fajtáiért, azok tenyésztéséért, ellenőrzéséért felelős szervezet (MEOE) szerint nem is létezik. Ellenben ugyan ez a szervezet, később a tenyésztői révén nem kis populációt teremtett meg (ezáltal nem kevés bevételhez jutott) három olyan kutyafajtából is (Bull Terrier, Staffordshire Bullterrier és American Staffordshire Terrier) amelyek eredetét-, származástörténetét-, génállományát-, karakterét-, fizikai tulajdonságait, - röviden: a társadalomra való veszélyességi fokát, - tekintve gyakorlatilag megegyezik a tiltott, de hivatalosan nem létezővel.
Az Amerikai Pit Bull Terrier elnevezés a magyar szóhasználatban, - talán a korábbi nemzetközi elszigeteltségből kifolyólag, - kevésbé terjedt el igazán és helyette ezt a kutyafajtát, majd később, - nem minden jogi megfontolástól vezérelve, - a más hasonló és ezekkel keverék fajtákat is egyszerűen csak 'lepitbullozták', némelyik jogszabályban pedig kötőjelesen, 'pit-bull terrier'-nek titulálták.

Sajnos elmondhatjuk, hogy az egyik legjobban félreismert fajta a pit bull. Természetesen, az tudja ezt igazán, aki találkozott már egy igazi pittel.

A Pitet a szó legszorosabb értelmében nehéz standardizálni, hiszen tenyésztése nem a külső megjelenési jegyek, hanem belső értékek, képességek, tulajdonságok alapján történt és a külső megjelenés csak másodlagos volt. Ugyanakkor használatából, orientációjából eredően kialakult egy olyan forma, mely - nem csak szakértő szem számára - nagy biztonsággal elkülöníti más rokon fajtáktól. Mivel a tenyésztőknek- klubokat kivéve- nem (volt) szempont semmilyen standard, ezért kialakulhattak területenként valamelyest különböző formák, melyek mind ugyanarra vezethetők vissza. Hazánkban eleinte a nagyobb, 35-45 Kg-os Pitek voltak döntő számban, de az utóbbi években a 14-30 Kg-os Pitek örvendenek nagyobb népszerűségnek. Ezek a méretek jobban is illeszkednek az "ősi" formához. Az APBT középtermetű, rövidszőrű, feltűnően jól izmolt kutya. A fajta erős és atletikus. A fej középhosszú, hangsúlyozott izmoltságú. Az állkapocs erős és széles, jól izmolt. A viszonylag rövid pofa a vége felé elkeskenyedő. A végtagok erősek, jól izmoltak, láthatóan szilárdan fogják a talajt. Az évtizedek során kialakult egy olyan méret/súly kombináció, mely a legnagyobb eredményességet biztosítja a kutya számára. Minden színben és színkombinációban előfordulhat. A Pit legjellemzőbb testrésze a feje. Nagy, hangsúlyos izmokkal, melyek nagy erőt sugallnak. Mérete összhangban van a kutya felépítésével, méretével, bár laikusok számára nagynak hathat. A fej jól komponált, nagy erőt sugárzó, elegáns és karakteres. A koponya nagy, széles, kissé boltíves. Kifejlett egyedeknél a koponyatet?n barázda helyezkedik el. A pofák kidomborodóak, enyhén ráncosan b?rözöttek. A homlokon is ráncokat figyelhetünk meg, mely szintén egyedi kifejezést kölcsönöz a kutyának. A nyak mérsékelten hosszú, vaskos és izmos, enyhén ívelt. A bőr vastag, lebernyeg, ránc előfordulhat. A mellrész hosszan, szélesen izmolt. A végtagok jól illeszkednek, láthatóan izmoltak. A szügy mély, jól fejlett, dongás. Oldalnézetből a hát aránylag rövid, a martól a keresztcsontig enyhén lejt. A hátsó rész erős, izmos és mérsékelten széles. A combok jól fejlettek és izmosak. A Pit súlyára és magasságára, nincsenek szabályok, így szerencsére elkerülte a többfajtát is érintő standarizált fajtanyomorítást. A fontos az, hogy összességében a súly és a magasság összhangban legyenek. Az arányok a fontosak. Általában a jó kondícióban lévő kanok ("hétköznapi állapotban") 14-30 Kg, a szukák pedig 13-25 Kg közöttiek. Természetesen, sokat számít az edzettség foka is.

A Média nagy erőkkel próbálja a "harci kutyák"at lejáratni. Pedig a kialakítása, tenyésztése vezérfonalául szolgáló száraz tények magyarázzák, hogy miért ez a fajta az emberhez legjobban kötődő kutyafajták egyike. A pitet képtelenség néhány szóval jellemezni. Tulajdonságai révén, számtalan területen megállja a helyét. Értékes adottságai méltán teszik az egyik legszínesebb kutyafajtává. Az egyik legsokoldalúbb fajta, kinek használhatósága munka és sport területek különböző ágaiban mutatott kiváló teljesítményében mutatkozik meg. Rendkívül széles körben használják, keresik a fajtát. Megtalálhatjuk a különleges kommandók terrorista elhárítójaként, kábítószer kereső kutyaként, testőrként, katasztrófa mentőként, de ott van az ügyességi akadály, a különböző Power versenyeken épp úgy, mint a sérültek, idősek terapeutájaként, és ami a legfontosabb, családtagként.

A Pit Bull tenyésztési útja tisztán csak eredmény orientált volt, ami nem tűrt meg semmiféle nemkívánatos tulajdonságot, magatartásformát.

Az eredményesség legfőbb pillérei:

Az ember felé tanúsított odaadás és szeretet, állóképesség, küzdőképesség.

A kiválasztás, felkészülés és a harc metodikáját ismerve tisztázódnak ezen feltételek szükségességei. A fizikai képességek fontosságát, nemigen kell magyarázni. A megfelelő adottságokkal, csontrendszeri és izomzatbeli feltételekkel rendelkező kutya képességeit, megfelelő tréninggel, a tüdő, szív, és az izomzat, inak teljesítő képességének megfelelő módú növelésével, a harcos, ellenfele fölé kerekedhetett. Az idegrendszer stabilitása, szintén elengedhetetlen pillére az eredményességnek. Egy ideggyenge, kiszámíthatatlan, önmagát kontrollálni képtelen kutya, hosszútávon elveszett. A stabil, mindig és minden helyzetben gondolkodni, mérlegelni tudó,(bár néha úgy tűnik,képtelen rá, pedig igen is képes) harcos tudott győzni több típusú ellenfelével szemben is.

Mit sem értek ezek a képességek, az eredményesség tükrében, ha nem volt meg a kutyában az emberrel szembeni feltétlen odaadás. A megfelelő alapokkal rendelkező kutyát, hosszú, fáradságos edzőmunkával készítették fel az első küzdelemre.
Az eddig vezető út, a kutyától az utasítások feltétel nélküli teljesítését, az állandó együttmőködést követelte meg. Sokszor kellett különböző trénerekkel együtt dolgoznia, utasításaikat teljesítenie. Nem volt idő ismerkedésre, mégis minden ment magától. Csak a gazdáját, az embert feltétlenül követő, elfogadó kutya tudott eredményes harcossá válni. A küzdelem során sem lehetett másokra figyelnie, csak ellenfelére. Ez az ember felé tanúsított odaadás tette őt az évtizedek, századok során, tökéletes családi kutyává, nagyszerű adottságai folyamatos csiszolódása pedig sokoldalú munka és sportkutyává. Tökéletes és mérhetetlenül odaadó családtag.

Kifejezetten rosszul tűri a magányt, imád a szerettei között lenni. Istenként tekint gazdájára, és bár feltétel nélkül teljesíti minden akaratát, mégis szabadabb gondolkodású, mint az ismert munkakutya fajták. Nagy mozgás igényű, állandóan feladatra, játékra kész kutya. Méretéből eredően lakásban is tartható. Nevelése határozott kezet kíván.